TELEPÜLÉS
Térkép
Utcanévjegyzék
ÖNKORMÁNYZAT
Általános közzétételi lista
Képviselő-testület
(ülések)
Bizottságok
Közös Önkormányzati Hivatal
Rendeletek
Nemzetiségi Önkormányzat
Hirdetmények
Aktuális hírek
Letöltések
INTÉZMÉNYEK
Művelődési Ház
Tájház
Orvosi Rendelő
Egészségház
Házi Segítségnyújtás
Gyógyszertár
Posta
Takarékszövetkezet
KULTÚRA
Múzeumok - Tárlatok
Civil szervezetek
Egyházak
SZABADIDŐ
Tulipános láda
Báta Ízekre Szedve
Rendezvények
Csillagtúrák
Duna-Dráva Nemzeti Park

Báta történeti múltja

Báta  középkori eredetű falu, de már az őskorban, Krisztus születése előtt több évezreddel lakott vidék volt. A falu alsó része felett emelkedő Öreghegy teraszos sáncolása  a kutatások szerint a keltáktól származik. Az itt talált cseréptöredékek, szarvasagancsból készült eszközök  bizonyítják, hogy hosszú ideig lakott hely volt. Kimagasló jelentőségű itt talált keltakori lelet a szakirodalomban bátai vadkanként nyilvántartott tömör bronz szobrocska.

A kelták függetlenségének  Kr.e. 11-ben a rómaiak vetett véget. A Duna vonalán haladt a várakat és őrtornyokat összekötő római hadi út, melynek egy mérföldköve Báta határában került elő számos egyéb római korból származó pénzérmével, római kori  téglákkal, edénytöredékekkel  valamint feltehetően a rómaiak által betelepített szarmaták egyiptomi kultusz szobrocskáival usebtikkel együtt.

A honfoglalás után környékünk nagyfejedelmi törzs szállásterülete, később királyi birtok volt. A honfoglaló magyarokat kísérő török nyelvű nomád nép  - besenyők - telepedtek meg itt.

A település neve nagy valószínűséggel víznévből ered. A báta a maga’ mocsár, sár’ jelentésével nem más , mint török megfelelője a magyar Sár, Sárvíz elnevezésnek, azaz a Fejér-Tolna megyei Sár vagy Sárvíz alsó folyását a körülötte megszállt  török népek a magyar névvel rokon értelmű Bata néven hívták. Báta  első írásos említése Bátatő  alakban     a Pécsváradi apátság 1015. évi hamis privilégium levelében szerepel. A kis halászfalu helye nagyon pontosan meghatározható, hiszen a neve alapján a Báta folyó azaz a Sárvíz tövében,  torkolatában fekszik.

A történeti hagyomány úgy tartja, hogy a környéken élő félpogány besenyők megtérítésére alapította   Szent László király 1093-ban a bátai apátságot. Az apátság a Dunántúli-dombság Duna medencére néző utolsó nyúlványának egy kiemelkedő pontjára épült. A középkorban alatt kanyarodott a Sárvíz és  nem messze innét torkollott a Dunába. Az apátság  a Sárvíz torkolatában, mint ilyen a Sárköz természetes fókuszában feküdt. Emellett a volt római hadiút, később az Eszék-Budai országút   is érintette. Jelentőségét még az is fokozta, hogy az őskor óta  az erdélyi só szállítására használt Káliz út itt érte el a Dunát, majd a bátai réven átkelve a  Sárvízen szállították tovább a Dunántúl belsejébe. Szent Margit tiszteletére  13. században plébánia templomot emelnek  Báta alsó részén a kikötővel szemben. A falu a 14. század végén kerül a pécsváradi apátság tulajdonából a  bátai apátság tulajdonába, s ekkortól viseli  Bátatő helyett a Báta nevet.

 A középkori bátai apátságot Szent Vér ereklyéje tette országszerte híressé. Zsigmond király nagy tisztelője volt a Szent Vér ereklyének, kétszer is járt Bátán, először 1395 húsvétján, majd 1409-ben Ő fordult IV. Jenő pápához 1434-ben, hogy a bátai templomnak az ereklye miatt búcsúkiváltságot kérjen. 1441-ben Hunyadi János a bátai apátság közelében veri szét a fellázadt bárók csapatát. Ettől kezdve a Hunyadi család is nagy tisztelője a Szent Vérnek. Hunyadi Mátyás is hosszabb időt töltött a monostorban, s innen irányította a török elleni  hadserege szervezését. Az 1500-as évek elején a Dunán lefelé hajózva a legjelentősebb kikötő Báta lehetett, amit az is látszik bizonyítani, hogy Nándorfehérvár felmentésére küldött hajóhad itt kötött ki.  A révátkelés és a vásárai is országos hírűek voltak. 1526. augusztusában II. Lajos király a  csatába indulás előtt az apátságban gyónt és áldozott.  A végzetes mohácsi csata után  a török sereg Bátát érintve vonult a hadiúton Buda  irányába az apátságot és a mezővárost is felgyújtotta.1529-ben ismét felégette, majd 1535-ben egy portyázó török csapat véglegesen elpusztította az apátságot. Többé a bencések nem tértek vissza. Ebben az időbenn 600 főre tehető  a falu  lélekszáma.

A tizenötéves háború elhúzódó harcai hadszíntérré változtatták a környéket. Ez végleg gátat vetett a falu fejlődésének, sőt a kereskedelem elakadása, a szállítás bizonytalansága megpecsételte a sorsát. Aki tehette elmenekült, sokan Révkomáromban települtek  át  és csak a 18. század elején költöztek vissza. Akik itt maradtak, a Duna árterében kerestek menedéket, hogy a harcok megszűntével visszaköltözzenek elhagyott hajlékaiba.. A hagyományok szerint 6 bátai család vészelte át ezt az időszakot az erdőkben.

 Az 1600-as évek végén a bátai apátság ura  Jány Jakab nem csekély kedvezmények ígéretével igyekezett benépesíteni a falut, de a Rákóczi szabadságharc alatt a rácok ismét felégették,  mindezt tetézte még a pestisjárvány is. Az 1700-as évek elején telepednek be a reformátusok, a falu alsó részére  az Alszögbe.

Az 1711-es összeíráson már 75 jobbágy és 6 zsellér családfőt neveztek meg. Kollonich Zsigmond bécsi érsek és bátai apát támogatásával  épült  alszögi  katolikus templomot 1741-ben szentelték fel. Ezt követő években építik a reformátusok első imaházát. Valamint megépül az alszegi iskola 1805-ben, két tanteremmel.

Az 1828-as országos összeírás  szerint  tiszta magyar nemzet lakja a falut, 427 házban 2658 ember élt. Katolikus 2143, református csak 515 lélek. Iskolába 204 gyermek járt.  A lakosság összetétele 212 jobbágy, 251 zsellér, 26 mesterember,  főként takácsok, molnárok, kisebb számban kovács, fazekas, mészáros, szabó, csizmadia, halász, egy kereskedő.

A 19. század elején a gyakori árvízkárok miatt egyre gyakrabban sürgetik a bátaiak a Duna szabályozását, melyet 1820-ban kezdődik meg és 1872-ben fejeződik be a védgáttöltés elkészültével.

Az 1848-as szabadságharc idején a császári  seregek ismét porig égetik a települést, de a lakosság szerencsésen megmenekül és újjáépíti a falut.  A felszegi régebbi iskolát egy tanteremmel és tanítói lakással 1879-ben, az újabbat szintén egy tanteremmel és tanítói lakással 1891-ben építik fel. A felszegi állami óvoda 1909-ben nyílt meg, az alszegi egy évvel később. A falun végighaladó mintegy 4 km hosszú utcát 1890 körül kövezik le. 1901-es népszámlálás adatai szerint már 4119-en élnek Bátán.  1913-ban kőhíd és kövesút épül a komp kikötőig, mely összeköti Bátát Szeremlével. Az első világháború sok hősi halottat követel. Majd 1918. december 6-án szerb megszállás alá kerül a falu egészen  1921-ig, a visszacsatolásig. Az egykori apátság helyén 1939-ben épül fel a Szent Vér templom.

Báta Évszázadai című könyv alapján dióhéjban ennyit a település múltjáról.

 

©: takaro@takaro.hu