Szent Vér kegytemplom (Apátsági templom) (1938-1939)


A Szt. László által 1093-ban alapított és Szt. Mihálynak szentelt középkori apátságból ma csak néhány maradványt ismerünk. Ezek is mind 15.századiak, tehát gótikus jellegűek. Az apátság feltételezett helyére Lechner Lipót tervei szerint 1938-ban a képen látható templomot építették. Ezt megelőzően Csalog József kisebb ásatásokat végzett és elkészült a középkori apátság monográfiája. Tudjuk, hogy előtte már Kammerer és Wosinsky is kisebb, de nem publikált ásatást végzett a helyszínen. Csalog ásatásai tisztázták a templom viszonylag szerény, egyhajós, sokszögzáródású alaprajzát. Csalog legérdekesebb lelete egy faragott kőlap töredéke volt, ami valószínűleg mézeskalács öntöformául szolgált. Ezen Krisztus szenvedéseink eszközeit ismerhetjük fel. (A lelet a II.világháború alatt eltünt.)


A régészeti leleteket Dercsényi Dezső értékelte művészettörténeti szempontból. A templomot 15. századinak vélte, késő gótikus átépítéssel. Mivel románkori régészeti leletet nem találtak, ezért feltételezte, hogy a Szt. László alapította apátság és a feltárt templom nem azonos. A templom közelében talált Árpád-kori sírok ma mégis inkább azt a vélekedést támasztják alá, hogy ezen a helyen kell keresnünk az apátság helyét.
A XV. századi templom őrizte a híres Szent Vér ereklyét. Ez az ereklye Bátát a középkor vége felé hazánk egyik legfontosabb zarándokhelyévé tette. IV. Jenő pápa 1434-ben hivatalosan is engedélyezte a búcsút. A Hunyadiak korában és a Mohács előtti időszakban virágkorát élte, bár a siklósi Perényiek az ereklye elrablásával komoly zavarokat okoztak. Ezután a törökök 1526-ban és 1529-ben feldúlták, de a kolostorba még ezek után is visszatért az élet. 1539-ben egy török rajtaütés azonban már tragikus hirtelenséggel vetett véget az apátság középkori történetének. 1743-ban még tekintélyes romokat említ egy vizitáció, de ekkor már a falu hordja el az építkezésekhez a köveket, részben az új templomhoz. Csalog az ásatásai során azt tapasztalta, hogy helyenként még az alapok is hiányoztak.


Az apátsági templomtól lejjebb az alszegi részen állt a falu, és a később (1453-tól) mezővárosnak és Bátatőnek is nevezett település Szt. Margitnak szentelt plébániatemploma. Ez is egy igen jelentős templom lehetett, talán nagyobb is, mint az apátsági. Az 1800-as évek elején még kéttornyú romjai álltak. Az uradalom a még álló falakat 1801-ben lebontatta és a rév épületeihez és a hajdúház építkezéseihez elhordatta. Ma szerény falcsonkok utalnak egykori helyére. Régészeti feltárása az elmúlt években megtörtént. Tisztázódott, hogy a templom XII.-XIII. századi eredetű.
A bátai emlékek sorából kiemelkedik Pál, bátai apát egyszerű sírköve, amit egy bátai lakóház pincéjében talált meg Rómer Flóris 1869-ben, onnan később a megyei múzeumba került. (Ma az alagsori pincekiállításon látható, külön engedéllyel.)
A kőlap 182 cm hosszú, 65 cm széles és 21, 5 cm vastag, anyaga homokkő. Egyetlen dísze a széleken két vésett vájat között körbefutó 5 cm magas felírat. A felirat betűtípusa a gótikus maiuscula.(Nyomtatott nagybetű) Ez a Dunántúlon a 14.század első harmadában jelentkezett és a század végéig volt divatban.


A felirata Várady Zoltán olvasatában a következő:
+ANNO• DOMINI• M/CCC• LXX• •VII• ORBI(I)T• V(ENERABILIS) • D(OMI)N(V)S•PAVLV[S]) •DE•FERIA•QVINTA•ANTE•DO[ M(INICAM) •R]EMINISCERE
Magyar fordításban:" Az Úr 1377.esztendejében elhunyt a tisztelendő bátai Pál úr a Reminiscere vasárnap előtti csütörtökön." A Reminiscere a nagyböjt második vasárnapját jelentette. Eszerint Pál február 19-én hunyt el.

Lővei és Varga szerint készülésének idején már ritkaságnak számított a pusztán feliratokkal díszített sírkő. Az 1350-es évektől terjed a Dunántúlon a minuscula (kisbetűs) írásmód ,e tekintetben is elmaradt korának divatjától.

A Wosinsky Múzeum alagsori pincemúzeuma ez mellet egy másik sírkőtöredék két darabját is őrzi, ami feltételezhetően szintén Bátáról származik. Ezek egy 14-15.század fordulója táján vörös márványból készült, szintén csak felirattal díszített fedőlap töredékei. Betűtípusa a gótikus minuscula (kisbetű).
A sírkőtöredékek mellett még néhány egyéb kőlelet is előkerült Bátáról. A már említett Csalog-féle ásatás bordatöredékeket és apróbb leletek hozott a felszínre. Újabban a volt városháza egykori épületének bontásából kerültek elő kövek, amik valamelyik bátai középkori templomból származnak. Ezek ma a Szent Vér templom bejárata mellett fekszenek. A felvételen is jól látható egy kapukeret bordázatának íves töredéke.

Az egykori városháza bontásából előkerült kőemlékek sorából is kiemelkedik egy kelyhet ábrázoló 22 x 25 x 7 cm-es szürke homokkő töredék. Az ezen lévő ábrázolást Sümegi József -a leletek megmentője-a középkori Szent Vér kultusszal hozta összefüggésbe.