logo

Hímestojás kiállítás

A sárközi hímes tojás bölcsője Báta

 

A tojás az élet újjászületésének és a termékenységnek egyik ősi jelképe. Ez a forma a legtökéletesebb alakzat, amit a természet létrehozott. Az új életet, s ezzel a születés, a teremtés titkát is magában hordozza. Az élettelenből az élőbe való átmenet megfejthetetlenségét jelképezni. Ezért díszíti és ajándékozza az ember már ősidők óta.

 

A sárközi díszítőművészet sajátos ágaként emlegetik a tojásfestést. Ez csak Bátán volt a katolikusok közt általános, mert a festett húsvéti tojás elengedhetetlenül hozzá tartozott a húsvétkor küldött komatálhoz. A bátai húsvéti tojást viasszal írják meg, és így több színt tudnak rávinni. Az első szín a tojás fehér alapszíne, melyet a viasszal lefedve őriznek meg, ezután az egész tojás az ebtejke nevű növény levében sárga színt kap, a sárga színt újra viasszal lefedve őrzik meg a következő színezéstől, ez rendszerint piros. A pirosnak szánt részek viasszal való letakarása után került a tojás a legsötétebb festő vízbe, ez sötétbarna vagy fekete is lehetett. A mintakincs is régies, feltűnik hozzáhasonló az egész nyelvterületen: kötőfékes, récetalpas, létrás, gereblyés, perevirágos, békahátas. (Andrásfalvy Bertalan, Magyar népismeret. Néprajz történészeknek. Budapest 1990, 170.).

 

A húsvéti tojáshoz még az 1930-as években is élő hagyomány kötődött. Húsvétkor a keresztanya megajándékozta a keresztgyermekét hímes tojással és négy krajcárral. Másik hagyomány a mátkatál küldés volt. A 20. század derekára kezdett feledésbe menni a hagyomány, s ezzel együtt a tojásírás is. A tojás természetéből eredően szinte alig maradt tárgyi emlék. Baján a Türr István Múzeumban őriznek talán egy tucatot. Lükő Gábor gyűjtötte múzeumigazgatósága idején. A régi minták irkalapokon, kalendáriumok szélén, szabásminták hátuljára rajzolva maradtak fenn.

 

Dér Józsefné, Treszka néni, a népművészet mestere, mentette meg a feledéstől és keltette új életre a tojásírást, értékes népművészeti alkotássá fejlesztve. Hímes tojásaiból egy kosárra való kikerült a Brüsszeli Világkiállításra, ahol nagy sikert aratott. A hímes tojás funkciója átalakult, húsvéti ajándéktárggyá, és egyre inkább kereskedelmi cikké vált. A tojásra írt minták jelentése háttérbe szorult, új minták jelentek meg, az eredetileg alkalmazott színek kibővültek a lila és zöld színek használatával a vásárlói ízlést kielégítendő.

 

A Bátai Tájház kézműves műhelyében állandó kiállításon látható több száz különböző, eredeti bátai motívummal díszített hímes tojást Dr. Lehel Péterné a Népművészet Ifjú Mestere készítette Vörös Mihályné Ivánka Teréz, Sümegi Mihályné, Vámos Lajosné tojásfestők által összegyűjtött minták alapján.

Dr. Lehel Péterné által készített tojások mellett Lukács Józsefné Tamás Verona, Dér Józsefné Stigler Teréz, Vörös Mihályné Ivánka Teréz, Sümegi Mihályné Varjú Irén, Vámos Lajosné Gujdovics Éva, Huszák Ferencné Czencz Marietta, Csankó Jánosné Molnár Klára és Farkas Lászlóné Pál Erzsébet hímes tojásai is helyet kaptak az állandó kiállításban. A jelkészlet íróasszonyonként változott, mégis egészében egységes stílus alakult ki.

 

A kiállítás célja ráirányítani a figyelmet a hímes tojásra, erre a törékeny csodára.