A falu népe mindig szerette a szépet. Ez megmutatkozik színes népviseletében,
táncaiban, népi szőtteseiben, hímestojásaiban.
Nem tudni mióta, de Bátán ősi szokás a tojáshímzés.
Sárköz többi falujában nem volt tojásírás.
Az országban több helyen van tojásfestés, de ilyen díszesek és kidogozottak csak
Bátán és Erdélyben vannak. Legszínesibbek festési technikájukban és rajzaikban is,
mint ahogy a népviseleti ruháikban is a színeset, díszeset kedvelték.
Bátán ősi hagyomány volt Húsvétkor a tojás ajándékozás. A keresztanya
megajándékozta keresztgyerekét hímestojással meg 4 krajcárral.
A locsolás nem volt divat Bátán. A hímestojás főtt tojásra készült.
A mostani kidogozottabb minták elődei egyszerűbb minták voltak. Ma már kifújt
tojás héjára készül a hímestojás.
A népi hagyomány szerint a fiatalok "mátkatálban" küldtek kedvesüknek a
legszebben megfestett tojásokat. A mátkatál cifra tányér, melyre - fenéken - sült
perecet tettek. A perec közepén egy üveg bor, körülötte hímestojások. Az üveg
tetején, négy sarkán visszahajtott ternó (kasmír) kendőt helyeztek, melyre csokorra
kötött csárdáspántlika volt tűzve.
A mátkatálat húsvét vasárnapján 10-11 éves gyereklányok vitték. Lányok
legénynek, legények a lányos házhoz küldték. A lányok megkérdezték: Elfogadják-
e? A mátkatálnak mindenhol örültek. Saját tojásaikkal kicserélték a küldöttet és a
magukét tovább küldték.