logo

Tájház

A táj átalakulása és a gazdálkodás változása a 19. században, a Sárközben Bátán

 

Báta, Tolna és Baranya megye határán, a Szekszárdi dombság Dunára lefutó dombvonulatának a lábánál mintegy 5km hosszan elnyúló zsáktelepülés. Keletről a Duna folyam és a Gemenci erdő határolja. Itt találkozik egymással az Alföldhöz tartozó síkság folytatásaként elterülő Tolnai-sárköz és a Dunántúli-dombsághoz csatlakozó Dél-Baranyai dombság.

 

Báta a középkorban mezőváros, híres búcsújáró hely volt. A török kivonulása után a lakosság főként a baranyai magyar falvak megmarad népével egészült ki. A falu református lakosságát a sárközi néprajzi csoporthoz, míg a katolikus lakosságát a geresdháti néprajzi csoporthoz sorolja a szakirodalom.

A vízszabályozások előtt a lakosság megélhetési forrása a földművelés mellett az ártéri gazdálkodás, a halászat, a legeltető állattartás volt. A 19. század második felében az áradásoktól megkímélt területeken alapvetően megváltozott a gazdálkodás, megkezdődött a szántóföldi művelés és az istállózó állattartás térhódítása. A lecsapolt területeken a földművelésből élők – a többi sárközi településhez hasonlóan - gazdag termést takarítottak be, nagy jövedelmekre tettek szert.

 

A tájház állandó kiállítása - A táj átalakulása és a gazdálkodás változásai a XIX. században Bátán - a Duna szabályozása után megváltozott életmódot mutatja be. A jellegzetes paraszti portán, a lakóház teljes berendezésével valamint a gazdasági épületek az egykor használatban volt mezőgazdasági eszközökkel együtt idézik a múltat.

A tájház leggazdagabb anyaga a textilgyűjtemény: a bátai katolikus és református lakosság viseletének szinte teljes skálája látható itt. Igen értékesek a lakástextíliák: a szőttesek, a hímzések, a csipkék. Gazdag az egyházi élettel, népi vallásos gyakorlattal kapcsolatos emlékanyag is.