logo

Báta történeti múltja

Báta középkori eredetű falu, de már az őskorban, Krisztus születése előtt több
évezreddel lakott vidék volt. A falu alsó része felett emelkedő Öreghegy teraszos
sáncolása a kutatások szerint a keltáktól származik. Az itt talált cseréptöredékek,
szarvasagancsból készült eszközök bizonyítják, hogy hosszú ideig lakott hely volt.
Kimagasló jelentőségű itt talált keltakori lelet a szakirodalomban bátai vadkanként
nyilvántartott tömör bronz szobrocska.
A kelták függetlenségének Kr.e. 11-ben a rómaiak vetett véget. A Duna vonalán
haladt a várakat és őrtornyokat összekötő római hadi út, melynek egy mérföldköve
Báta határában került elő számos egyéb római korból származó pénzérmével, római
kori téglákkal, edénytöredékekkel valamint feltehetően a rómaiak által betelepített
szarmaták egyiptomi kultusz szobrocskáival usebtikkel együtt.
A honfoglalás után környékünk nagyfejedelmi törzs szállásterülete, később királyi
birtok volt. A honfoglaló magyarokat kísérő török nyelvű nomád nép - besenyők -
telepedtek meg itt.
A település neve nagy valószínűséggel víznévből ered. A báta a maga’ mocsár, sár’
jelentésével nem más, mint török megfelelője a magyar Sár, Sárvíz elnevezésnek,
azaz a Fejér-Tolna megyei Sár vagy Sárvíz alsó folyását a körülötte megszállt török
népek a magyar névvel rokon értelmű Bata néven hívták. Báta első írásos említése
Bátatő alakban a Pécsváradi apátság 1015. évi hamis privilégium levelében
szerepel. A kis halászfalu helye nagyon pontosan meghatározható, hiszen a neve
alapján a Báta folyó, azaz a Sárvíz tövében, torkolatában fekszik.
A történeti hagyomány úgy tartja, hogy a környéken élő félpogány besenyők
megtérítésére alapította Szent László király 1093-ban a bátai apátságot. Az apátság
a Dunántúli-dombság Duna medencére néző utolsó nyúlványának egy kiemelkedő
pontjára épült. A középkorban alatt kanyarodott a Sárvíz és nem messze innét
torkollott a Dunába. Az apátság a Sárvíz torkolatában, mint ilyen a Sárköz
természetes fókuszában feküdt. Emellett a volt római hadiút, később az Eszék-Budai
országút is érintette. Jelentőségét még az is fokozta, hogy az őskor óta az erdélyi só
szállítására használt Káliz út itt érte el a Dunát, majd a bátai réven átkelve a Sárvízen
szállították tovább a Dunántúl belsejébe. Szent Margit tiszteletére 13. században
plébánia templomot emelnek Báta alsó részén a kikötővel szemben. A falu a 14.
század végén kerül a pécsváradi apátság tulajdonából a bátai apátság tulajdonába, s
ekkortól viseli Bátatő helyett a Báta nevet.
A középkori bátai apátságot Szent Vér ereklyéje tette országszerte híressé.
Zsigmond király nagy tisztelője volt a Szent Vér ereklyének, kétszer is járt Bátán,
először 1395 húsvétján, majd 1409-ben Ő fordult IV. Jenő pápához 1434-ben, hogy a
bátai templomnak az ereklye miatt búcsúkiváltságot kérjen. 1441-ben Hunyadi János
a bátai apátság közelében veri szét a fellázadt bárók csapatát. Ettől kezdve a
Hunyadi család is nagy tisztelője a Szent Vérnek. Hunyadi Mátyás is hosszabb időt
töltött a monostorban, s innen irányította a török elleni hadserege szervezését. Az
1500-as évek elején a Dunán lefelé hajózva a legjelentősebb kikötő Báta lehetett,
amit az is látszik bizonyítani, hogy Nándorfehérvár felmentésére küldött hajóhad itt
kötött ki. A révátkelés és a vásárai is országos hírűek voltak. 1526. augusztusában II.
Lajos király a csatába indulás előtt az apátságban gyónt és áldozott. A végzetes
mohácsi csata után a török sereg Bátát érintve vonult a hadiúton Buda irányába az
apátságot és a mezővárost is felgyújtotta.1529-ben ismét felégette, majd 1535-ben

egy portyázó török csapat véglegesen elpusztította az apátságot. Többé a bencések
nem tértek vissza. Ebben az időbenn 600 főre tehető a falu lélekszáma.
A tizenötéves háború elhúzódó harcai hadszíntérré változtatták a környéket. Ez
végleg gátat vetett a falu fejlődésének, sőt a kereskedelem elakadása, a szállítás
bizonytalansága megpecsételte a sorsát. Aki tehette elmenekült, sokan
Révkomáromban települtek át és csak a 18. század elején költöztek vissza. Akik itt
maradtak, a Duna árterében kerestek menedéket, hogy a harcok megszűntével
visszaköltözzenek elhagyott hajlékaiba.. A hagyományok szerint 6 bátai család
vészelte át ezt az időszakot az erdőkben.
Az 1600-as évek végén a bátai apátság ura Jány Jakab nem csekély kedvezmények
ígéretével igyekezett benépesíteni a falut, de a Rákóczi szabadságharc alatt a rácok
ismét felégették, mindezt tetézte még a pestisjárvány is. Az 1700-as évek elején
telepednek be a reformátusok, a falu alsó részére az Alszögbe.
Az 1711-es összeíráson már 75 jobbágy és 6 zsellér családfőt neveztek meg.
Kollonich Zsigmond bécsi érsek és bátai apát támogatásával épült alszögi katolikus
templomot 1741-ben szentelték fel. Ezt követő években építik a reformátusok első
imaházát. Valamint megépül az alszegi iskola 1805-ben, két tanteremmel.
Az 1828-as országos összeírás szerint tiszta magyar nemzet lakja a falut, 427
házban 2658 ember élt. Katolikus 2143, református csak 515 lélek. Iskolába 204
gyermek járt. A lakosság összetétele 212 jobbágy, 251 zsellér, 26 mesterember,
főként takácsok, molnárok, kisebb számban kovács, fazekas, mészáros, szabó,
csizmadia, halász, egy kereskedő.
A 19. század elején a gyakori árvízkárok miatt egyre gyakrabban sürgetik a bátaiak a
Duna szabályozását, melyet 1820-ban kezdődik meg és 1872-ben fejeződik be a
védgáttöltés elkészültével.
Az 1848-as szabadságharc idején a császári seregek ismét porig égetik a települést,
de a lakosság szerencsésen megmenekül és újjáépíti a falut. A felszegi régebbi
iskolát egy tanteremmel és tanítói lakással 1879-ben, az újabbat szintén egy
tanteremmel és tanítói lakással 1891-ben építik fel. A felszegi állami óvoda 1909-ben
nyílt meg, az alszegi egy évvel később. A falun végighaladó mintegy 4 km hosszú
utcát 1890 körül kövezik le. 1901-es népszámlálás adatai szerint már 4119-en élnek
Bátán. 1913-ban kőhíd és kövesút épül a komp kikötőig, mely összeköti Bátát
Szeremlével. Az első világháború sok hősi halottat követel. Majd 1918. december 6-
án szerb megszállás alá kerül a falu egészen 1921-ig, a visszacsatolásig. Az egykori
apátság helyén 1939-ben épül fel a Szent Vér templom.

Báta Évszázadai című könyv alapján dióhéjban ennyit a település múltjáról.